VI.fejezet

-Mit akarsz?-kérdem remegő hangon.

-Nyugi cica nem bántalak. Legalább is nem most csak azért jöttem,hogy szóljak nem lesz nyugtod.-mondta és elsétált miközben én sírva rogytam össze.
Hogy lehettem ilyen hülye. Komolyan azt hittem,hogy nyugtom lesz.Tudhatnám már,hogy amit gondolok sose lesz úgy ahogy szeretném.
-Lia minden rendben?-jött oda Carla.-Lia!Lia kérlek válaszolj!-ordítja miközben rázogat,de még mindig csak üvegesen bámulok magam elé.
-Carla mi a baja?-kérdi egy hang,de nem tudom ki az.A képek elmosódtak a hangon túl halkak,hogy megértsem már az ájulás szélén vagyon mikor valami hideget érzek.
-A k*rva isten áldjon meg Josh!!Ez k*rva hideg!-ordítok fel hirtelen.
-Úristen Lia úgy rám hoztad a frászt ilyet többet ne csinálj!- ugrik Carla a nyakamba. -Egyáltalán ki volt ez és mit akart?-kezd faggatni.
-Ő bátyám.
-Jó,de mivel zaklatott fel ennyire!?
-Ő nem olyan mint a legtöbb testvér a világon ő mindig megvert és meg..mege-egyszerűen nem tudtam kimondani zokogva borultam Car nyakába.
-Esküszöm megölöm azt az idiótát!!-kiáltja magából kikelve Josh.
El is felejtettem,hogy itt van vagy is volt.

                        ***
              (Írói szemszög)

Másnap reggel a tükörből egy piros szemű làny nézet vissza,de mind ez már nem volt újdonság a lány számára hisz màr hét éve mind áldott nap ezt a képet látja magáról.Az élete sosem volt a legjobb,de tíz éves korától legrosszabb lett néha már a halál gondolata kerülgette,de rájött,hogy úgy sem tudná megtenni így el is vette.Kis korába abban reménykedet,hogy majd a herceg és megmenti őt a gonosztól,de kit álltatunk ez nem egy tündér mese ez a -Mit akarsz?-kérdem remegő hangon.ronda valóság a lány a gondolatait elvetve kezdet el készülni,de mikor az öltözésre került a sor már csak a makacssága miatt se akart felvenni azt csuda egyenruhát helyette egy sötét zöld nadrágot vett fel fehér felsővel és egy  ugyan olyan zöld kabáttal mind a nadràga csak fekete voltak az ujjai ehhez egy fekete magasított sarkú zárt cipőt vett fel plusz néhány kiegészítőt.A hajamat egy laza Csurkába fogta és elindult Carlaval az oldalán az edzésre.
-Hercegnő hol hagytad az egyenruhád?-kérdezte Josh gúnyosan.
-Hàt ennek mi baja?-kérdeztem Cartól.
-Látod mellette azt a csávót ő az apja Dark ezredes vagy más néven az igazgató.-mondja majd egyenes hàttal tiszteleg.
-Biztos hogy azt a csuda fos zöld ruhát fel nem veszem!-mondtam undorodva.
-Miss.Dark pedig felfogja venni!!-ordít rám az ezredes.
-Maga ne szóljon bele!-ordítom rá.
-Maga.....

V.fejezet

-Nyitom!!-ordítom majd kinyitom az ajtót.Bàr ne tettem volna.

-Szia Lia!Hiányoztam?-kérdi ördögi vigyorral a testvérem.

         ~Vissza emlékezés~
             2013.Január 29.

A szobában a szekrényben kuporogtam ne,hogy megtaláljon.Tudtam,hogy úgy is megtalál,de ott volt bennem a remény.Remegtem màr az ájulás szélén voltam a felemtől mikor meghallottam a hangját:
-Szia kicsim megjöttem!-ordította.
Hallottam ahogy levette a kabátját és a kanapéra akasztotta én eközben azon voltam,hogy ne ájuljak el. Hallottam a láb dobogását a lépcsőn majd az ajtó nyikorgását.
-Hol vagy kicsim?Ne félj nem bántalak!
-Tudod,hogy úgy is megtalállak!
Hallottam,hogy lehasal és megnézi nem-e vagyok az ágy alatt aztán a fürdőbe végül pedig az szekrénybe. Látom az ördögi vigyorát. Végül hirtelen kiránt a szekrényből és megcsókol. Undorodom tőle a leheletétől hányhatnékom van. Akár ,hogy ütöm nem szabadulok. Már sírok remegek a félelemtől,de ő erre nem figyel letaszít az ágyra és levetkőztet...
 
     ~Vissza emlékezés vége~

És most itt áll velem szemben ugyanazzal a vigyorral az arcán mint egy évvel ezelőtt az az ember aki megkeseríttete az élettem és aki ellen boszut fogattam.
-Mit akarsz?-kérdem remegő hangon.

IV.fejezett

-Na jó cicus most lett elegem!-mondta és ezzel a mozdulattal kirángatott onnan és megcsókolt.

A csókja lágy volt még is heves.Abban a pillanatban mikor megcsókolt hercegnőnek éreztem aki épp megcsókolja a szőke herceget.Aztán észhez kaptam és felpofoztam.
-Mit képzelsz magadról?Leordított a fejem utána meg megcs...-ordítottam volna tovább,de újra megcsókolt.
-Lenyugodtál?-erre a kérdésére felpofoztam és elfutottam.De az volt a legszörnyűbb,hogy mikor megcsókolt éreztem azokat a pillangóknak csúfolt szörnyeket.De az lehetetlen,hogy kevesebb mint egy óra alatt beleszeressek?Ugye?Ezen gondolkoztam mikor egy ismerő ajtó elé értem.
           
                       ***
-Szia Lia!Hol voltál?-kérdezte Carla.
-Eltévedtem,összevesztem Josh-al.-soroltam.
-Oké,de ki az a Josh.
-Dark százados.
-Ok.Min vesztél össze vele?
-Hát..-kezdetem el mesélni-És most úgy érzem beleszeretem
,de ez lehetetlen hiszen kevesebb mint egy napja ismerem.-fejezem be végül.
-Mér lenne lehetetlen?
-Hát mert kevesebb mint egy nap alatt nem tudsz beleszeretni senkibe.-mondom a szerintem logikus érvet.
-Kitalálom!Nem hiszel az első látásra szerelemben igaz?
-Hát ja!Tök hülyeség!Nem is ismerem,de azért egyből rávágod,hogy szerelmes vagy!Max a csávó vagy a csaj külsejébe!!
-Hát nem vagy egy hős szerelmes típus az biztos!-épp,hogy befejezi a mondatott kopognak.
-Nyitom!!-ordítom majd kinyitom az ajtót.Bàr ne tettem volna.